Falunk története

1251-ben "Sygarth" alakban említik először. 1268-ban "Sygarc, Sygart szerepel. 1280-ban "Sygarth" alakban szerepel az esztergomi káptalan oklevelében, melyben Friedman zsidó az egykor királyi hálósoktól szerzett birtokát Miklós fia Fulcusnak adja el, 1282-ben IV. László oklevelében ehhez hozzájárul, melyeket III. Endre 1291-ben Fulcus - aki az osztrák herceg elleni hadjáratban tüntette ki magát - kérésére átiratja és megerősíti.

1327-ben Károly Róbert Ludan-i nemes Folkus fia Tamás kérésére privilegiális formában átiratja a Tamás által bemutatott esztergomi káptalan 1280-as birtokvásárlási oklevelét. 1340-ben Alsózsigárd (inferior nobilium de Sygard), illetve Chymaz de Sygard fia Péter királyi emberként szerepel Pál országbíró itéletében Vágsellye birtokról. 1487-ben Balog de Neboyza Miklós fiai, Sebestyén és András és perestársaik szerzik meg Szygarth harmadát, mely Simon de Neboyza birtoka volt. 1508-ban a nyitrai káptalan előtt néhai Balog de Neboyza István fia Miklós és rokonai, Harnas Mihály leányának, Bor de Neboyza László özvegyének, Katalinnak Neboyza, Kayal és Sygarth birtokrészeik felét felvallják. 1514 körül Fodor de Zygard Orlico-t említik.

A Zsigárdy család birtoka, majd a 16. századtól az esztergomi érsekség nagyszombati uradalmához tartozott. A 16. század második felében a török teljesen elpusztította. Ekkor pusztult el a "Faluhely" nevű határrészén állt középkori falu. Ezután a falut már a mai helyén építették újjá. 1553-ban 8 portája adózott. A 17. században Zsigárdnak mezővárosként vásártartási joga volt. 1664-ben a török adóösszeírásban 8 adózóval (mind magyarok) szerepel. 1715-ben 42 volt az adózók száma. Iskolájának legkorábbi említése 1756-ból származik. 1828-ban 280 házában 2031 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Itt ütközött meg a magyar honvédsereg (Görgey, Asbóth, Nagy-Sándor) 1849. június 16-án az osztrákokkal (Haynau, Pott) és vereséget szenvedett. A csatahelyen emlékoszlop áll.

Vályi András szerint " ZSIGÁRD. Népes Magyar falu Posony Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Selyéhez 1 mértföldnyire; határjában legelője bőven van, szénával is kereskednek." 

Fényes Elek szerint " Zsigárd, Poson m. nagy magyar falu, a holt Vágh mellett, Nyitra vmegye szélén: 1014 kath., 986 ref. lak. Kath. és ref. anyaszentegyházakkal. Lakosai sok buzát, árpát, zabot, kölest termesztenek; tágas legelőjökön pedig számos szarvasmarhákat s lovakat tartanak, s azért vagyonosok. F. u. az esztergomi érsek. Ut. p. Szered. 1849-ben jun. havában Görgey seregét itt megverték az egyesült osztrák és muszka császári hadak." 

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Zsigárd, mátyusföldi nagyközség, 516 házzal és 2818, nagyobbára r. kath. vallású lakossal. E község hajdan nem a mai helyén, hanem a Faluhely nevű dűlőn állott s a török világban elpusztult. A Zsigárdy család ősi fészke, melyet állítólag Róbert Károlytól kaptak, de a reformáczió alatt elveszítettek, a mikor az esztergomi érsekségé lett. Az 1553-iki portális összeírásban már az érsekség szerepel birtokosául 8 portával. A XVII. század végén részben a szobi Szalay család kezén volt. Ma az érsekségnek van itt nagyobb birtoka. A községben van katholikus és református templom. A katholikus templomot Esterházy Imre gróf érsek 1728-ban építtette, míg a református templom 1833-ban épült. 1848 június 16-án a községben ütközet volt. A peredi csata alkalmával, a mikor a seregek a községen átvonultak, felgyújtották. 1813-ban árvíz pusztította e l. 1852-ben, 53-ban, 76-ban, 88-ban és 94-ben szintén volt árvíz, melyek azonban csak kisebb károkat okoztak. A katholikus templom tornyának falán egy ágyúgolyó látható, mely a lakosok állítása szerint a peredi csata alkalmával lövetett oda. A lakosok polgári olvasókört és ipartársulatot tartanak fenn. Ide tartozik Érsek-major. Határában hajdan Berren nevű község állott, mely már a XII. században említve van, de azután nyoma vész. A községnek van saját postája, de távírója és vasúti állomása Vágselye." 

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1940-ben a községben téglagyár épült. A második világháborúban 65 zsigárdi lakos esett el. 1947-ben magyar lakosságának egy részét, 174 családot a lakosságcsere egyezmény keretében erőszakkal Magyarországra telepítették.